Sziasztok...
Atyaég, mintha hetek teltek volna el Svájc óta... remélem visszatudok emlékezni az eseményekre.
Reggel, Basel, eső. Hamar kizártuk az utcazenét, mert hideg is volt, eső is volt egy kevés. Bementünk a városba Jennyvel, Jesper-rel, a kutyával és 3 sráccal együtt. A pályaudvaron egy utolsó ellenőrzés az elveszett tárgyak osztályán, de telefon nincs. Ebéd ismét Herculesen, a dudatokon, kezd védjegyünké válni. A menü: kenyér, kalács, kolbász, rossz felvágott, csemege uborka.
Basel gyönyörű. Nem is érdemes több szót, mindenki menjen el egyszer.
Délután 4kor útnak eredtünk Franciaország fele. Saját kabinunk révén Srabble-eztünk egyet a földön. Olyan masterpiece-ek születtek, mint Sírnyúl vagy Rőzsepartászataimat...folyt. köv.
Rebecca Noel volt a következő szállásadónk, aki ír zenész és a youtube-ról ismerem már egy ideje. Kijött elénk kocsival a pályaudvarra. A lakása hihetetlen hangulatos, amolyan igazi francia. Külön szoba van a tucatnyi hangszernek. Nagy belmagasság, képek, bordó függöny. Több, mint jó.
Esti városnézés, majd kisebb session Rebeccával és Tomas-szal (lakótárs, geológus és a zenekartag) a helyi ír pub-ban. Meglehetősen remek felvezetője a következő napnak.
Tegnap a hagyományos croissiant reggeli után egy múzeumlátogatással kezdtünk volna, de a sor olyan sokáig kígyózott, hogy inkább kihagytuk. Metz gyönyörű. Kenterbe verte mindhármunknál Svájcot. A gótikus katedrális eszméletlen, a belváros nagyon hangulatos. A folyópart gönyörű.
Kitaláltuk, hogy az ebédet mi főzzük. A kaja egy Vikke féle rakott krumpli volt. Kolbásszal, cukkinivel, tejszínnel, hagymával és sajnos tojással is. (pffff) Délután Rebeccával (aki egyébként nagyon jó bodhrán játékos) zenéltünk egyet egy kocsmában.
És akkor az este. Röpke 45 perces autóúttal elértük Rodemack festői középkori városkáját. Icipici az egész egy nagyon szép várral, macskakővel. Fantasztikus volt.
Hetek óta szerveződik itt a session, remek alkalom volt, hogy jöttünk.:-) Két helyi zenekar is tiszteletét tette, (Blossom, Sligo) illetve még plusz tagok innen-onnan. Megpróbálok visszaemlékezni a hangszerekre: 3 gitár, 1 mandolin, 1 banjo, 2 ír fuvola, számos ír furulya, francia duda, ír duda, 3 hegedű, harmónika, 3 bodhrán. Eszméletlen volt. 9től 2ig szólt a remek ír muzsika. A kocsmatulajdonos Georges nagy ír zene fan révén állta a cehet, volt kaja pia dögivel. Nyugodtan mondhatom, hogy életem egyik legjobb estéje volt. Richárd kapitány is hasonlóan vélekedik. Virginie, aki Rebecca zenekarában a banjo-s, furulyás teljesen oda volt a dudáért, Ricsi, a kis kópé még meg is siratta egy slow air-el... (akik nem tudják, a slow air-nek az a célja, hogy a lányok sírjanak és epekedjenek a dudások után:-) Virginie rendelt is egy dudát Ricsitől. (Aki nem tudná a jó öreg Richárd dudakészítéssel foglalkozik) Az este olyan sikeres lett, hogy megbeszéltük, ősszel visszajövünk Zsomborostúl, Tamásostúl. Rebecca felvetette, hogy, ha nyáron letisztázzuk az időpontot, koncertet is szervez nekünk. Úgyhogy a zenekar otthon maradt tagjainak üzenem: Gondolkozzatok az időponton!:-)
Hadd ejtsek egy pár szót még Rebeccáról. Mert kell. Julien, a barátja, aki innen 700 km-re lévő Montpellier-ben lakik igencsak szerencsés lehet, mert a legszebb és...legtökéletesebb nő....nem is nő, hanem NŐ a világon...:-) Tehetséges, gyönyörű, szenvedélyes és igazi francia nő... Imádom.:-) Mondjuk eléggé kinevetett, amikor elmondtam, hogy kiskoromban szerettem az Helen és a fiúk nevű francia szappanoperát...:P Erről jut eszembe... szerencsésen Jenny-nél hagytam Svájcban a kápóm, újat kellett venni 22.5 euróért. Rebecca Helen-nek nevezte el!:-)
A mai terv: Luxemburg. Többiek még alszanak, mindjárt felverem őket. Szerencsére sikerül szállást találnunk Luxemburgban ééééés Amsterdamban is, úgyhogy a következő 3 napra nem kell aggódnunk. De megvan a terv arra az esetre is, ha nem lesz szállásunk. Simán felülünk egy éjszakai vonatra aztán hajrá...:-) Tökmindegy hova.
Képek lesznek hamarosan.
Minden jót mindenkinek!
